Életem egyik legkellemesebb emlékét éltem meg egy hete. Talán ezért indítottam a blogot, hogy ezt leírhassam - nem tudom.
Arról van szó, hogy nagyon régen arra vágytam, hogy eljussak egyszer egy kurvajó videódiszkóba. Namost az én értelmezésem, meg ahogy a köztudatban a videódiszkó, mint fogalom kering, ez nem biztos, hogy megegyezik. A videódiszkóban videódeejay (VJ) zenél, valamint a zenéhez mellékel a közönségnek némi vizualizációt. Az a baj ezzel, hogy ez általában nem valami konkrét klipp, hanem a VJ valami hulladék filmekből összevág egy "salátát" - van neki ilyenből vagy három, aztán ezeket váltogatja, be-beteszi egy-egy számhoz, amihez úgy gondolja, hogy passzol. Szerintem ez nem az a "kurvajó videódiszkó" amire én mindig el akartam menni. Én ugyanis azt szeretném, ha a szám mellett a vásznon a saját klippje forogna, amit annak idején a Z+-on, vagy a VH1-on játszottak. Na ilyent még sehol nem láttam! (Bár valaki mesélte, hogy egyszer volt egy ilyesmi buliban, csak annyira szétitta magát, hogy nem emlékszik, hogy mit vetítettek.)
"Meg kell csinálnunk!" Szerencsére vannak nekem olyan barátaim, akik igen könnyen belemennek az ilyen dolgokba, úgyhogy pár nap alatt több tíz gigányi klippet harácsoltunk össze, és mindet a '90-es évek slágerlistáinak éléről. Alice DJ-től kezdve a Brooklyn Bounceon át az UFO egynyári feldolgozásaiig minden volt a palettán. Közben tanultunk egy kicsit a múlt század művészetéről is, mert az egyből feltűnt, hogy valószínűleg a '90-es évek eleje lehetett, amikor a basszust elkezdték használni, ugyanis úgy döngették az arénákat a koncerteken, hogy az valami észveszejtő. Ebben az évtizedben jöttek rá, hogy hogyan kell megbolondítani a közönséget.
Voltak kételyeink, elsősorban a technika miatt. Abban biztosak voltunk, hogy megpróbáljuk, de nem volt mindegy, hogy milyen lesz a videódiszkó minősége. Itt megbizonyosodtam, hogy a többiek is tényleg akarják a bulit, meg azt is, hogy jó legyen, mert végül szereztek olyan vásznat, ami kellett, és meglett minden technika, amit csak szerettünk volna.
A buli maga őrületesre sikerült, hogy Ace szavaival éljek: "Hát ez őrületes!" Olyannyira jó lett, hogy meg is van a következő egész estés videódiszkó időpontja. De most komolyan! Mentem végig a tömegen és láttam az embereken, hogy örülnek, hogy ott vannak. Nyilván volt egy két klipp, ami régen tök kedves volt nekik, de már nagyon régen látták, és mi megszereztük. Egész különleges hangulatot teremtett az a nagy képernyő a buliban. Mindenki bátran utánozta a Hip Hop Boys, meg a Backstreet Boys gyökér koreográfiáit, sőt egy-két kareoke verziós klippnél üvöltötték a vendégek a szöveget.
Végre teljesült az álmom, és tökéletes volt. (Nem is rúgtam be, hogy megmaradjon emlékbe. :)
Arról van szó, hogy nagyon régen arra vágytam, hogy eljussak egyszer egy kurvajó videódiszkóba. Namost az én értelmezésem, meg ahogy a köztudatban a videódiszkó, mint fogalom kering, ez nem biztos, hogy megegyezik. A videódiszkóban videódeejay (VJ) zenél, valamint a zenéhez mellékel a közönségnek némi vizualizációt. Az a baj ezzel, hogy ez általában nem valami konkrét klipp, hanem a VJ valami hulladék filmekből összevág egy "salátát" - van neki ilyenből vagy három, aztán ezeket váltogatja, be-beteszi egy-egy számhoz, amihez úgy gondolja, hogy passzol. Szerintem ez nem az a "kurvajó videódiszkó" amire én mindig el akartam menni. Én ugyanis azt szeretném, ha a szám mellett a vásznon a saját klippje forogna, amit annak idején a Z+-on, vagy a VH1-on játszottak. Na ilyent még sehol nem láttam! (Bár valaki mesélte, hogy egyszer volt egy ilyesmi buliban, csak annyira szétitta magát, hogy nem emlékszik, hogy mit vetítettek.)
"Meg kell csinálnunk!" Szerencsére vannak nekem olyan barátaim, akik igen könnyen belemennek az ilyen dolgokba, úgyhogy pár nap alatt több tíz gigányi klippet harácsoltunk össze, és mindet a '90-es évek slágerlistáinak éléről. Alice DJ-től kezdve a Brooklyn Bounceon át az UFO egynyári feldolgozásaiig minden volt a palettán. Közben tanultunk egy kicsit a múlt század művészetéről is, mert az egyből feltűnt, hogy valószínűleg a '90-es évek eleje lehetett, amikor a basszust elkezdték használni, ugyanis úgy döngették az arénákat a koncerteken, hogy az valami észveszejtő. Ebben az évtizedben jöttek rá, hogy hogyan kell megbolondítani a közönséget.
Voltak kételyeink, elsősorban a technika miatt. Abban biztosak voltunk, hogy megpróbáljuk, de nem volt mindegy, hogy milyen lesz a videódiszkó minősége. Itt megbizonyosodtam, hogy a többiek is tényleg akarják a bulit, meg azt is, hogy jó legyen, mert végül szereztek olyan vásznat, ami kellett, és meglett minden technika, amit csak szerettünk volna.
A buli maga őrületesre sikerült, hogy Ace szavaival éljek: "Hát ez őrületes!" Olyannyira jó lett, hogy meg is van a következő egész estés videódiszkó időpontja. De most komolyan! Mentem végig a tömegen és láttam az embereken, hogy örülnek, hogy ott vannak. Nyilván volt egy két klipp, ami régen tök kedves volt nekik, de már nagyon régen látták, és mi megszereztük. Egész különleges hangulatot teremtett az a nagy képernyő a buliban. Mindenki bátran utánozta a Hip Hop Boys, meg a Backstreet Boys gyökér koreográfiáit, sőt egy-két kareoke verziós klippnél üvöltötték a vendégek a szöveget.
Végre teljesült az álmom, és tökéletes volt. (Nem is rúgtam be, hogy megmaradjon emlékbe. :)
